
A tuja, a tiszafa, a boróka, a babérmeggy és a puszpáng télen ritkán fagy meg, sokkal gyakrabban kiszárad. Az örökzöld lomb a hideg hónapokban is párologtat, napos, szeles napokon különösen sokat, a fagyott talajból viszont a gyökér nem tud vizet felvenni a veszteség pótlására. A levelek és tűlevelek ilyenkor elszáradnak, és tavaszra megbarnulnak. A legjobb védekezés az alapos öntözés a talaj átfagyása előtt, majd a fagymentes, enyhe napokon.
Az amerikai egyetemi kertészeti szolgálatok ezt a jelenséget téli perzselésnek vagy téli kiszáradásnak nevezik. A Penn State egyetem összefoglalója szerint a kár akkor keletkezik, amikor a fagyott talaj megakadályozza a gyökér vízfelvételét, miközben a téli nap, a szél és a hőmérséklet ingadozása tovább vonja a nedvességet a növény szöveteiből. A súlyosabb esetekben nemcsak a levelek barnulnak meg, egész ágak, akár a teljes növény is elpusztulhat.
Mi történik a levelekben télen?
A lombhullató fák és cserjék ősszel ledobják a leveleiket, így télen alig veszítenek vizet. Az örökzöldek lombja viszont a fán marad, és a levelek felületén át a hideg hónapokban is párolog a víz. A Maine állami mezőgazdasági hivatal tájékoztatója szerint az örökzöldek télen több vizet veszítenek a tűleveleiken, kisebb részben a kérgükön és a rügyeiken keresztül, mint a lombhullató fák.
Nyáron ezt a veszteséget a gyökér folyamatosan pótolja a talajból. Télen ez a pótlás akadozik: ha a föld átfagyott, vagy ha az ősz száraz volt, és eleve kevés víz maradt benne, a gyökér nem jut elég nedvességhez. A New Hampshire-i egyetem kertészei a 2019-es tavaszon tömeges téli kárt írtak le, a leveleket és tűleveleket a gyors párologtatás szárította ki, miközben a fagyott talajból nem tudtak vizet felvenni.
Az örökzöld télen nem a hidegtől barnul meg, hanem attól, hogy több vizet veszít, mint amennyit a fagyott talajból fel tud venni.
A kár ráadásul késve látszik. A Maine-i tájékoztató szerint a kiszáradt tűlevelek sokáig megtarthatják a zöld színüket, és csak a tavaszi felmelegedéskor barnulnak meg. Ezért sok kertész csak márciusban vagy áprilisban veszi észre, hogy a tuja vagy a puszpáng egy része elszáradt, holott a kár január vagy február egy napos, szeles hetében történt.
Mely növényeket érinti?
A Washington állami egyetem kiadványa szerint a téli perzselés a tűlevelű örökzöldeket, például a tuját, a borókát, a tiszafát, a fenyőket és a lucfenyőket, valamint a széles levelű örökzöldeket, így a rododendront, a babérmeggyet, a mahóniát és a puszpángot is érinti. Az Illinois-i egyetem a tiszafát, a tuját és a hemlokfenyőt különösen érzékenynek tartja, a széles levelűek közül a rododendront, az azáleát és a puszpángot emeli ki. A tujánál a barnulás más okairól, a kártevőktől a sószórásig, egy külön cikkünkben írtunk.
1. Öntözz alaposan, mielőtt átfagy a föld
A téli kiszáradás elleni védekezés ősszel kezdődik. A Nebraskai egyetem kertészeti tájékoztatója szerint a kár megelőzésében az számít a legtöbbet, ha az örökzöldek talaja tavasztól őszig 30 és 45 centi közötti mélységig nedves marad. Az őszi öntözés különösen akkor számít, ha kevés eső esett.
A tájékoztató szerint az a leghasznosabb, ha a teljes talajréteget a felszíntől nagyjából 30 centi mélységig átnedvesíted, a törzs közelétől egészen a lombkorona szélén túlig. Ehhez lassan, hosszan adagolt víz kell, egy-egy gyors locsolás csak a felső pár centit nedvesíti át. Egy hosszabb tujasövénynél ez a sövény mentén időnként áthelyezett, lassan csorgó slagot vagy csepegtető csövet jelent.
A legjobb időpont a késő ősz, amikor a lomb már nem nő, de a talaj még nem fagyott át. Ha az ősz csapadékos volt, nincs szükség rá, száraz ősz után viszont ez a legfontosabb téli előkészület az örökzöldeknél.
2. Öntözz a fagymentes, enyhe napokon is
Ha a tél közepén enyhébb idő jön, és a talaj felső rétege kiolvad, az örökzöldeknek újra adhatsz vizet. Az Illinois-i egyetem kertészeti tanácsadója szerint az enyhe időszakokban, amikor a talaj nem fagyott, kell öntözni, mégpedig a nap korai szakaszában, és arra is figyelni kell, hogy a víz ne álljon meg a törzs körül, mert ott megfagyva kárt tehet a növényben.
A téli öntözést kannából, lassan végezd, hogy a víz be tudjon szivárogni, és ne folyjon el a fagyott vagy félig fagyott felszínen. A slagot télen ne hagyd kint, a víz a csőben is megfagy.
A borostyán és a többi örökzöld kúszónövény ugyanígy kiszáradhat télen, ha napos, szeles falon nő. Erről egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk.
3. Takard a talajt
A talajtakarás a második leghatékonyabb lépés. A Penn State egyetem összefoglalója szerint a mulcs tovább tartja a talaj hőmérsékletét fagypont fölött, így hosszabb ideig ad lehetőséget a gyökereknek, hogy vizet vegyenek fel. Az Illinois-i tanácsadó is azt írja, hogy a talajtakarás szigeteli a talajt, és megőrzi a nedvességét.
Az örökzöldek tövére teríts egy vastag réteg fenyőkérget, aprítékot vagy lombot, a törzstől néhány centire kezdve, hogy a kéreg ne nedvesedjen át. A takarást a lombkorona széléig, vagy ha lehet, azon túl is húzd ki, mert a gyökerek ott is vizet vesznek fel.
4. Védd a széltől és a téli naptól
A szél és a napsütés gyorsítja a párologtatást, ezért a kitett helyen álló örökzöldek szenvednek a legtöbbet. A Maine-i tájékoztató szerint a kár ott a legsúlyosabb, ahol a növényt szél éri, vagy ahol hőt sugárzó felület, például déli vagy nyugati fekvésű téglafal vagy úttest van a közelében. Az Illinois-i tanácsadó szerint az érzékeny örökzöldeknek a félárnyékos, szél elől védett hely a legjobb.
Ha a növényed már egy napos, szeles helyen áll, és nem tudod áthelyezni, a szél felőli oldalra feszíts ki jutából vagy árnyékolóhálóból egy szélfogót. A szélfogót ne közvetlenül a lombra tekerd, hanem tartókarókra feszítsd ki a növénytől néhány tíz centire, hogy a levegő járjon a lomb körül. A japán kertek szalmás törzsvédelméről külön írtunk.
5. Figyelj a frissen ültetett örökzöldekre
A Nebraskai tájékoztató szerint a téli kiszáradás leggyakrabban a fiatal és a nemrég ültetett örökzöldeken jelentkezik. Ezeknek a gyökérzete még kicsi, nem ér le a mélyebb, nedvesebb talajrétegekbe, így a téli vízhiány hamarabb megviseli őket.
A frissen ültetett örökzöld az első télen a legsérülékenyebb, mert a gyökere még nem ér le a nedvesebb talajrétegekig.
A Wisconsini egyetem ajánlása szerint az örökzöldeket kora tavasszal, rügyfakadás előtt, vagy nyár végén, augusztus és szeptember között kell ültetni. Ha nyáron ültetsz, pótlólagos öntözést igényelnek. A késő őszi ültetést kerüld, mert a gyökereknek nem marad elég idejük megerősödni a talaj átfagyásáig. Ha mégis most ültettél tuját vagy tiszafát, a tél folyamán az átlagosnál is gyakrabban nézd meg, nem száradt-e ki a földje.
Mit tegyél, ha tavasszal barna a lomb?
Ne vágd vissza azonnal. A megbarnult tűlevelek és levelek egy része elhal, de az ágakon lévő rügyek gyakran épek maradnak, és tavasszal kihajtanak. Várd meg, amíg az új hajtások megjelennek, és csak utána vágd ki azokat az ágrészeket, amelyek egyáltalán nem hajtottak ki.
A téli barnulás okairól a kutatók között vita is van. Az Iowa állami egyetem kertészeti hírlevele szerint a téli kiszáradás kora tavasszal valóban kialakulhat, amikor a lomb már aktívan párologtat, de a talaj még fagyott, kutatások viszont azt mutatták, hogy a tél közepén a vízveszteség önmagában nem okoz barnulást. A gyakorlatban az öntözés, a talajtakarás és a szélvédelem mindkét esetben segít.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire