
A norvégok füvet nevelnek a háztetőn, bárki szedhet bogyót a más erdejében, a gyerekek iskolai szünetét pedig régen a krumpliszedéshez igazították. A konyhában karamellizált savóból főzött barna sajtot tesznek a kenyérre és a mártásba, péntek este tacót esznek, karácsonykor pedig nyírfapálcákon párolják a bárányoldalast. Az alábbi tizenkét szokás közül hat a kerthez és a természethez, hat a konyhához kötődik.
Mindegyik mögött hosszú hagyomány vagy éppen meglepően modern történet áll, és a legtöbbjüknek jól érthető, gyakorlati oka van. A norvég lakások szokásairól, például arról, hogy miért nincs függöny sok norvég ablakon, korábban már írtunk.
1. Füvet nevelnek a háztetőn
A norvég hegyi falvakban és a régi tanyákon ma is sok házat fű borít, ezt norvégul torvtaknak, vagyis gyeptetőnek hívják. A hagyományos skandináv gyeptető több réteg nyírfakéregből és a tetejére rakott gyepből áll, enyhén lejtő deszkázaton.
A meglepő az, hogy nem a fű tartja szárazon a házat. A Wikipédia összefoglalója szerint a vízzáró réteg valójában a nyírfakéreg, a gyep fő feladata az, hogy a helyén tartsa a kérget. Emellett a hideg éghajlaton a gyep jó hőszigetelő is. A gyeptető így lényegében „nyírfakéreg-tető”, a nevét csak a látványáról kapta.
Skandináviában a tetőket valószínűleg már az őskor óta fedik nyírfakéreggel és gyeppel. A múzeumokban felújított épületeken ma már gyakran gumilemezt tesznek a gyep alá, mert az tartósabb és kevesebb karbantartást igényel, mint a hagyományos kéreg.
A gyeptetőn nem a fű szigetel a víz ellen, hanem az alatta lévő, több rétegben lerakott nyírfakéreg.
2. Bárki szedhet bogyót a más erdejében
Norvégiában a szabad bejárás joga, az allemannsretten mindenkinek megengedi, hogy a nyílt természetben gombát, bogyót és virágot szedjen, akkor is, ha a terület magánkézben van. A norvég környezetvédelmi hivatal tájékoztatója szerint ez a jog egész Norvégiában érvényes, néhány kivétellel.
A szabadságnak vannak határai. A The Local norvég kiadása szerint a mezőgazdasági földön és mások háza közelében a tulajdonos engedélye nélkül nem lehet bogyót szedni, és a védett területeken, például a természetvédelmi rezervátumokban sem. A környezetvédelmi hivatal arra is figyelmeztet, hogy a kő, a moha és a zuzmó gyűjtésével óvatosan kell bánni, a magyalhoz, a fagyökérhez és a kéreghez pedig engedélyt kell kérni.
A norvégok ezt a jogot komolyan veszik, ősszel családostul járják az erdőt áfonyáért és vörös áfonyáért. A szabály azonban kölcsönösségen alapul: a szedő vigyáz a természetre, és nem hagy szemetet maga után.
3. Egy bogyóhoz viszont nem nyúlhatsz szabadon
A szabad bogyószedés alól egyetlen gyümölcs kivétel: a tőzegszeder, norvégul multe. A norvég környezetvédelmi hivatal szerint Nordland, Troms és Finnmark megyében a földtulajdonos megtilthatja a szedését azokon a tőzegszedres területeken, amelyek olyan nagyok és bőven teremnek, hogy jelentős anyagi értéket képviselnek számára.
A norvég kormány tájékoztatója szerint a tilalmat a tulajdonosnak egyértelműen jeleznie kell, például táblával. Finnmark állami földjein bárki szedhet saját fogyasztásra, de eladásra csak a megye lakói. Egy szabály mindenhol érvényes: a norvég megyei kormányhivatal szerint a helyben elfogyasztott tőzegszedret mindig szabad leszedni, tiltott területen is.
A különleges bánásmód oka az ára és a ritkasága. A tromsøi turisztikai iroda szerint a tőzegszedret „sarkvidéki aranynak” is hívják, és az észak-norvégok lelkes szedői. A borostyánsárga bogyó lápokon és hegyi mocsarakban nő.
4. Az iskolai szünetet a krumpliszedéshez igazították
A norvég gyerekeknek októberben egyhetes őszi szünetük van, ezt ma høstferiének hívják. A News in English norvég hírportál szerint ez a szünet eredetileg a gazdák betakarítási munkájához igazodott, és potetferiének, azaz krumpliszünetnek nevezték, mert a gyerekeket kiengedték az iskolából, hogy segítsenek a krumpliszedésben.
A Life in Norway szerint ez a szünet a 20. század elején kezdődött. A krumpliszedés ma már nem a gyerekek dolga, a szünet viszont megmaradt, és a The Local szerint lakóhelytől függően a 40. vagy a 41. héten van.
A hagyományt az oslói Norvég Népművészeti Múzeum is életben tartja: az őszi szünetben a látogatók maguk szedhetnek krumplit a földből, és krumpliversenyt is rendeznek, ahol a Beate, a Laila és a Kerr’s Pink fajta mérkőzik egymással. A dánoknál is volt ilyen szünet, ott 1899-ben vezették be a 42. héten.
5. Szentivánkor máglyát gyújtanak a parton
Június 23-án, szentiván estéjén Norvégia-szerte tüzeket gyújtanak. A Store norske leksikon szerint a máglyagyújtás szokása nagyon régi, a kutatók úgy vélik, hogy a kereszténység előtti nyárközépi ünnepig nyúlik vissza, és mindig nagy presztízs volt, hogy a tűz minél nagyobb és messzebbről látható legyen.
A lexikon szerint falun régen több gazdaság közös tűzrakó helyet használt, gyakran egy tisztáson, ahol hajnalig táncoltak. A szentiván ma nem munkaszüneti nap, 1770-ben törölték az egyházi ünnepek közül, de az esti tűzgyújtás megmaradt.
A legnagyobb máglyákat Ålesundban építik: a norvég nyelvtanulóknak szóló NLS Norwegian szerint 2016-ban ott egy 47,4 méter magas máglya égett. A part mentén egymás után gyúlnak a tüzek, és néhol régi csónakokat is felgyújtanak, ma már a tűzveszély miatt a vízen horgonyozva.
Szentivánkor Ålesundban egyszer 47,4 méter magas máglyát gyújtottak.
6. Barna sajtot tesznek a kenyérre és a szaftba
A brunost, vagyis barna sajt valójában nem igazi sajt, hanem savóból főzött tejtermék. A Wikipédia szerint a barna színét és édeskés ízét a forralás közben karamellizálódó tejcukor adja. Nagyon vékonyra szeletelik, kenyérre, ropogós kekszre teszik, és mártásokba is belefőzik, amitől a szaft karamelles ízt kap.
A mai, krémesebb változatot egy 17 éves lány találta ki. A Scan Magazine szerint Anne Hov 1863 nyarán a Gudbrandsdal-völgyi nyári legelőn tejszínt adott a forralt savóhoz, és így tömörebb, zsírosabb, sajtszerű termék lett belőle. Később kecsketejjel is kísérletezett.
A találmány gazdaságilag is fontos lett: a magazin szerint sok gudbrandsdali gazdaságot átsegített az 1880-as évek pénzügyi válságán, Anne Hov pedig 87 évesen, 1933-ban királyi érdemérmet kapott érte. A barna sajtot a Marmite-hoz szokták hasonlítani: aki nem ezen nőtt fel, annak elsőre furcsa, a norvégoknak viszont nélkülözhetetlen.
7. Fazékban főzik a kávét
A norvégok a világ legnagyobb kávéivói közé tartoznak. A Life in Norway szerint fejenként évi 9,9 kilogramm kávét fogyasztanak, ezzel csak a finnek előzik meg őket, akik 12 kilogrammnál tartanak.
A hagyományos norvég kávé a kokekaffe, vagyis főzött kávé. A Corner Coffee Store leírása szerint a vizet felforralják, beleszórják az őrölt kávét, és nagyjából négy percig hagyják állni, mielőtt kitöltik. Szűrő és kávégép nem kell hozzá. A CNN szerint a világos pörkölés is norvég hagyomány, ettől a kávé gyümölcsösebb, kevésbé kesernyés.
A kávé a szabadidő része is. A Life in Norway szerint a túrakávé, a turkaffe régi szokás, és a norvég túrázásnak ugyanolyan része, mint a túrabakancs. A templomi istentisztelet után is régi hagyomány a közös kávézás, ezt kirkekaffénak hívják.
8. Minden nap ugyanazt a szendvicset viszik ebédre
A matpakke, vagyis csomagolt ebéd a norvég hétköznapok része. A Wikipédia szerint a legtöbb norvég hétköznapi ebédje egyszerű, nyitott szendvicsekből áll, amelyeket kis zsírpapír lapok választanak el egymástól. A Life in Norway ezt „unalmas” ebédnek nevezi, és tényleg sokan évekig ugyanazt csomagolják.
A szokásnak meglepően konkrét eredete van. A BBC szerint az 1930-as években indult Oslo-reggelivel kezdődött, amikor a még szegény ország állami programmal adott minden iskolásnak ingyen egy tápláló étkezést. A program annyira sikeres lett, hogy később más országok is átvették.
A csomagolt ebéd a munkahelyen is jól jön. A BBC szerint Norvégiában az ebédszünet munkahelytől függetlenül általában csak 30 perc, amibe egy éttermi ebéd nem férne bele. Trond Moi norvég séf egyik sokat idézett tréfája szerint Franciaországban robogóval mennek ebédelni, és háromfogásos menüt esznek, Norvégiában Mercedesszel mennek, és a hozott szendvicset eszik.
9. Péntek este mindenki tacót eszik
A legmeglepőbb norvég konyhai szokás talán a péntek esti taco, a fredagstaco. A Life in Norway egy Ipsos-felmérésre hivatkozva azt írja, hogy a norvégok 84 százaléka havonta eszik tacót, 13 százalékuk pedig minden pénteken.
A norvég taco nem a mexikói konyhából jött. A Life in Norway szerint az Egyesült Államokból érkezett az országba, és az otthonokban az 1990-es években terjedt el igazán. A The Local szerint a szupermarketek a „fredagstaco” szót kampányaikban is használták, így lett belőle családi péntek esti szokás.
A norvég változat egyszerű: fűszerezett darált marhahús, tacofűszer zacskóból, salsa, reszelt sajt és zöldségek, mindenki maga állítja össze a tányérján. A The Local szerint a norvég taco ezért jelentősen eltér attól, amit Mexikóban vagy az Egyesült Államokban tacónak hívnak.
A norvégok 84 százaléka havonta eszik tacót, 13 százalékuk minden pénteken.
10. Külön ünnepnapja van a birkás káposztának
A norvég nemzeti étel a fårikål, ami szó szerint „birka káposztában”. A Falstaff szerint mindössze négy hozzávalóból áll: bárány- vagy birkahúsból, borsból, vízből és káposztából.
A címet egy rádióműsor hallgatói adták neki. A Falstaff szerint 1972-ben a népszerű Nitimen rádióműsor hallgatói szavazták meg nemzeti ételnek, és a Scandification szerint 2014-ben egy újabb országos szavazáson is győzött, a szavazatok 45 százalékával. A klikk.no norvég oldala szerint 1997 óta szeptember utolsó csütörtöke a fårikål hivatalos ünnepnapja.
Az időzítés nem véletlen: a The Norway Guide szerint ilyenkor hozzák le a juhokat a nyári hegyi legelőkről. Ha a norvég konyhára kíváncsi vagy, nézd meg hogyan készül a norvég húsleves, ami szintén egészen más, mint a magyar.
11. Nyírfapálcákon párolják a karácsonyi bárányt
Norvégiában karácsony este a legtöbb családnál sertésoldalas vagy pinnekjøtt, azaz „pálcikás hús” kerül az asztalra. A Cooksinfo leírása szerint ez sózott, szárított, néha füstölt bárányoldalas, amelyet főzés előtt egy éjszakán át áztatnak, majd nyírfaágakon párolnak.
A nyírfapálcák a lábas aljára kerülnek, a víz épp csak eléri őket, a hús pedig ezeken fekszik, így gőzben puhul, nem a vízben fő. A Fjords and Beaches norvég blog szerint sokan maguk szedik a pálcákat a természetben, de bolti is kapható.
Az Edge of Norway szerint a norvégok harmada pinnekjøttet eszik karácsonykor, ezzel a második legnépszerűbb ünnepi étel a sertésoldalas után, amelyet a lakosság 60 százaléka választ. A pinnekjøtt főleg a nyugati országrész étele, ahol mindig is sok juhot tartottak.
12. Mandulát rejtenek a karácsonyi rizskásába
Karácsony előtt sok norvég család tejberizst, julegrøtöt főz. A Life in Norway szerint sokan december 23-án délután szolgálják fel, fahéjjal, cukorral és egy darab vajjal a tetején. A kásába egyetlen mandulát rejtenek, és aki megtalálja, kis ajándékot kap, legtöbbször egy marcipánmalacot.
A maradék kásából másnapra desszert lesz. A North Wild Kitchen szerint tejszínhabbal és cukorral riskremet, rizskrémet kevernek belőle, amit piros bogyós mártással tálalnak. A matoppskrift.no norvég receptoldal szerint a norvégok közel fele riskremet eszik desszertként szenteste.
A kásának a hiedelemvilágban is szerepe van. A Wikipédia szerint a hagyomány úgy tartja, hogy a meleg tejberizs a nissék, a karácsonyi manók eledele is, és régen egy tálat ki is tettek nekik az istállóhoz.
Ha a skandináv hétköznapok más furcsaságai is érdekelnek, olvasd el azt is, miért hagyják égve a lámpákat a norvégok.
Azt is megnéztük, hogyan szárítják télen a ruhát a norvégok, hogy ne párásodjon be az ablak.
Forrás: Norvég Környezetvédelmi Hivatal (Miljødirektoratet), Store norske leksikon, Life in Norway, The Local Norway, News in English, Norsk Folkemuseum, Wikipédia, Scan Magazine, BBC, Falstaff, Cooksinfo, Edge of Norway, North Wild Kitchen, matoppskrift.no, klikk.no, NLS Norwegian
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire