A fák törzsének és ágainak jelentős részében víz található. Amennyiben télen egy vízzel teli üveget kint hagyunk tudjuk, mi történik majd kis időn belül: a víz megfagy, kitágul, és szétrepeszti azt ami körülveszi. A fák azonban nem ilyenek, ugyanis ők ennek ellenére is kibírják a januári mínusz húsz fokot is, és tavasszal ugyanúgy kihajtanak. A magyarázat az, hogy nem próbálják megakadályozni a fagyást, hanem megszabják, hol képződhet jég.
A fát valójában nem a jég öli meg, hanem az, ha a jég a sejtek belsejében keletkezik. A sejten belül kialakuló kristályok ugyanis szétroncsolják a hártyákat és a sejt finom szerkezetét. A sejtek közötti térben, a sejtfalakon kívül képződő jég viszont nem okoz ilyen kárt.
Sejten kívüli fagyás
Ősszel, amikor rövidülnek a nappalok és megjönnek az első hűvös éjszakák, a fa edzeni kezd. A sejtekben a keményítő egy része cukorrá alakul, a sejtnedv besűrűsödik, és a sejthártyák is átalakulnak, hogy rugalmasabbak legyenek. A sűrű, cukros oldat nehezebben fagy meg, ugyanúgy, ahogy a sós víz is csak fagypont alatt kezd jegesedni. A juharfák édes nedve is, amelyből Észak-Amerikában a juharszirupot főzik, a fában elraktározott cukorból származik.
Amikor aztán a hőmérséklet fagypont alá süllyed, a jég először a sejtek közötti, hígabb vízben jelenik meg. Ez a jég magához vonzza a vizet a sejtek belsejéből, a sejtek pedig kissé összezsugorodnak, kiszáradnak. Minél több vizet veszítenek, annál töményebb lesz bennük a nedv, és annál nehezebben fagynak meg belülről. Ezt a folyamatot sejten kívüli fagyásnak nevezik, és a mérsékelt övi lombhullató fák többsége erre épít. A kiszáradás után a sejt akár hónapokig is kibírja ebben az állapotban, tavasszal pedig, amikor a jég felolvad, visszaszívja a vizet.
Vannak fafajták, amik másképp működnek
Ezeknek a fáknak ugyanis bizonyos sejtjeikben a víz fagypont alatt is folyékony marad, túlhűtött állapotban. Ez a trükk azonban csak nagyjából mínusz 40 fokig működik, ennél hidegebben a víz magától is jéggé válik. Ezért azok a fafajok, amelyek erre a trükkre építenek, nem élnek meg az igazán hideg, északi tájakon. Az Innsbrucki Egyetem kutatói 2019-ben 37 mérsékelt övi fás növény téli rügyeit vizsgálták meg. A fajok többségénél a rügyek jégmentesen, túlhűtve vészelték át a fagyot. Egy részüknél azonban mínusz 20 fok körül mégis megjelent bennük a jég, és ez a rügy pusztulását jelentette. Abban a négy fajban viszont, amelynek rügyeibe a jég azonnal behatolhatott, de csak a sejtek közé, a rügyek átlagosan mínusz 61,8 fokot is kibírtak.
A gyümölcsfákon ilyenkor keletkező fagykárt több jelről is fel lehet ismerni. A trópusi eredetű növények pedig ezt a felkészülést egyáltalán nem tudják, ezért egyes cserepes növényekkel egyetlen fagyos éjszaka is végezhet.
Amikor mégis reccsen a törzs
A téli erdőben hideg éjszakákon néha pisztolylövéshez hasonló durranásokat lehet hallani. Ilyenkor nem a fa belseje fagy szét, hanem a törzs hasad meg kívülről. Ha a hőmérséklet gyorsan zuhan, a kéreg és a külső farész gyorsabban hűl és húzódik össze, mint a melegebb belső rész, a feszültség pedig egy hosszanti repedésben enged utat. Ez a fagyrepedés. A seb nyáron beforrhat, de a következő kemény télen gyakran ugyanott nyílik fel újra, így évek alatt kidudorodó heg, úgynevezett fagyléc alakul ki rajta.

Vékony kérgű fákra a hideg veszélyes
Hiszen a vékony kérgű, fiatal fák nehezebben viselik a hideget, főleg a törzs déli és délnyugati oldalán. Késő télen a nap napközben erősen felmelegíti a sötét kérget, éjszaka pedig hirtelen jön a fagy. Ezt a nagy hőingást csökkenti a hagyományos fehér meszelés, amely visszaveri a napfényt. Hogy pontosan miért és mikor, arról korábban a fatörzs meszeléséről szóló cikkünkben írtunk részletesen.
Van egy kevésbé látványos, de a fák számára ugyanilyen komoly téli gond is. A törzs szállítóedényeiben megfagyó víz légbuborékokat enged ki magából, ugyanúgy, ahogy a fagyasztott jégkocka közepén is fehéres buborékok gyűlnek össze. Olvadáskor ezek a buborékok elzárhatják a vízszállító csöveket, és a fa ezekben az edényekben nem tud többé vizet felvinni a koronába.
Hogyan indul újra tavasszal?
A fák többsége egyszerűen új edényeket növeszt: tavasszal az évgyűrű első, tágas sejtjei veszik át a vízszállítást. Néhány faj azonban a régi csöveket is újra feltölti. A nyír és a szőlő tavasszal a gyökerében nyomást épít fel, és ez a nyomás felfelé préseli a vizet, kiszorítva a buborékokat. Ezért lehet kora tavasszal nyírvizet csapolni, és ezért könnyezik a szőlő, ha rügyfakadás előtt metszik: a vágás helyén a gyökérnyomás tolja ki a nedvet.
A télnek van még egy csendes veszélye, amely nem a hidegből, hanem a szárazságból fakad. Napos, szeles téli napokon az örökzöldek levele párologtat, a fagyott talajból viszont nem tudnak vizet felvenni. Ezért javasolják a kertészek, hogy decemberben, fagymentes napon az örökzöldeket is meg kell öntözni, mielőtt a föld tartósan megfagy.

A legtöbb fajta fa tehát kezelni képes a hideget és a vizet. Ősszel felkészülnek, télen a sejtjeik közé terelik a jeget, tavasszal pedig újraindítják a vízszállítást.
Források: SciShow: 3 Extreme Ways Trees Survive the Winter, Sakai: Survival of the Twig of Woody Plants at −196°C, Nature (1960), Neuner et al.: Frost Survival Mechanism of Vegetative Buds in Temperate Trees, Frontiers in Plant Science (2019), RHS: Frost damage, Penn State Extension: Silent Survivors, The Winter Life of Trees
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire