hit tracker

Top Ad 728x90

dimanche 1 novembre 2026

Ezekben az országokban nem esznek krumplit

Ezekben az országokban nem esznek krumplit

Egy magyar konyhában nehéz olyan hetet elképzelni, amikor egyetlen szem krumpli sem fő meg, sül ki vagy kerül a pörkölt mellé, mi itthon nagyon szeretjük és előszeretettel fogyasztjuk. A román Libertatea összeállítása azokat az országokat vette sorra, ahol a krumplit a rizs, a kukorica vagy a manióka szorítja ki az étlapról, és ahol ezt az éghajlat meg az évszázados hagyomány együtt döntötte el.

A háttérben egy egyszerű arány áll és ok áll. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) úgy számolja, hogy a világon több mint 50 ezer ehető növény ismert, az emberiség energiabevitelének 60 százalékát mégis mindössze három, a rizs, a kukorica és a búza adja. Ugyanez a FAO-összeállítás az 1988 és 1990 közötti évek étrendjét is felbontotta: Nyugat-Európában a kalóriák 33 százaléka állati eredetű volt, 26 százaléka gabona, és csak 4 százaléka gyökér- és gumós növény, Afrikában viszont a gabona 46, a gumós növények 20, az állati termékek 7 százalékot tettek ki.

Olyan ország persze, ahol egyáltalán senki sem eszik krumplit, a statisztikákban nem létezik. A FAO a burgonya nemzetközi évére, 2008-ban kiadott összesítése 2005-ös adatokkal dolgozott: akkor a világ átlagpolgára évi 31,3 kilogrammot evett, Afrikában viszont csak 13,9, Latin-Amerikában 20,7, Ázsiában és Óceániában 23,9 kilogramm jutott egy főre. Európa 87,8 kilogrammal toronymagasan vezetett.

A különbség jó részét az éghajlat magyarázza. A burgonya az Andok hűvös fennsíkjairól származik, és máig a mérsékelt hőmérsékletet kedveli. Egy 2019-es koreai kísérletben már az is 17 százalékkal csökkentette a korai termést, hogy a gumóképződés idején az éjszakák 18 helyett 22 fokosak voltak. A trópusi síkságokon ezért más gumós és gabonanövények uralják a földeket.

Afrika, a jam, a manióka és a főzőbanán földje

Nigéria, Benin, Togo, Ghána és Elefántcsontpart alkotja az úgynevezett jamövezetet. A nemzetközi agrárkutatási hálózat, a CGIAR adatai szerint a Szaharától délre megtermő évi több mint 54 millió tonna jam 95 százaléka ebből az öt országból kerül ki. A jam nagy, keményhúsú gumó, semmi köze az édesburgonyához, és kifejezetten a meleg, csapadékos évszakokhoz alkalmazkodott.

Jamgumók egy piacon
Fotó: Kings Studio, Pexels

Ghánában a nemzeti étel, a fufu maniókából, jamból és főzőbanánból készül: megfőzik, majd mozsárban rugalmas, sűrű péppé törik, mellé pedig paprikás, olajos leves kerül. A manióka, amelynek keményítőjéből a tápióka is készül, kásaként, lisztként és pirított daraként is ott van az asztalon. A burgonya a FAO összesítése szerint csak a 20. század fordulója körül érkezett Afrikába, Nigériában egy főre évente mindössze 3 kilogramm körül fogy belőle.

Keleten, Ugandában a főzőbanán az alap: a matokét zölden, héj nélkül párolják puhára, mellé kukorica, rizs, manióka és édesburgonya kerül. Afrikát mégsem lehet egy kalap alá venni, hiszen a szomszédos, hűvösebb fennsíkú Ruanda 2005-ben 125 kilogrammal a világ tíz legnagyobb krumplievő országa közé tartozott, Malawiban pedig másfél évtized alatt a háromszorosára nőtt a fogyasztás.

Délkelet- és Kelet-Ázsia, a rizs birodalma

Vietnámban, Thaiföldön, Indonéziában vagy a Fülöp-szigeteken a rizs adja a napi energia gerincét, a krumpli inkább csak köret vagy hasábburgonya. A forró, párás alföldek elárasztott földjein a rizs díszlik, a burgonya pedig csak a hűvösebb hegyvidékeken talál otthonra.

Japánban is a rizs az alap, a szusitól a háromszögletű onigiriig, a krumpli mégis rendszeres vendég a japán curryben és a hússal, szójaszósszal főtt raguban. A holland kereskedők révén jutott el a szigetekre a 17. század elején, a japán neve, a dzsagaimo is Jakarta régi nevére utal, ahonnan a hajók érkeztek.

Kínában az ország két részre oszlik: délen a rizs, északon a búzából készült tészta, gőzölt zsemle és töltött gombóc uralkodik, a krumpli pedig inkább kísérő zöldség. Ebből mégsem következik, hogy keveset termesztenek belőle. Kína a világ legnagyobb burgonyatermelője, és Ázsia együtt a világ krumplijának csaknem felét fogyasztja el, csak a hatalmas népesség miatt az egy főre jutó mennyiség szerény marad.

Latin-Amerika, ahol a kukorica az úr

Furcsa fordulat, hogy a burgonya szülőföldjén sem eszik mindenhol. Peruban évezredek óta termesztik, az Andokban ma is több ezer fajtája ismert, Mexikóban és Közép-Amerikában viszont a kukoricából készült tortilla és a kukoricalevélbe csomagolt tamale az alap, a krumpli legfeljebb töltelékként vagy köretként bukkan fel. A Karib-térségben és Brazíliában a manióka és a főzőbanán a fő keményítőforrás. A térség egy főre jutó fogyasztása 2005-ben alig negyede volt az európainak.

A másik véglet, Kelet-Európa

Fehéroroszország a FAO adatai szerint 2005-ben fejenként nagyjából 181 kilogrammot evett, ami napi fél kilónál is több. Utána Kirgizisztán 143, Ukrajna 136 kilogrammal következett. A belarusz konyha nemzeti étele a reszelt krumpliból sütött draniki, amely a hazai tócsni közeli rokona.

Krumplis lepények tányéron
Fotó: Reveca Chavez Perez, Pexels

Hogyan lett magyar étel a krumpliból?

A Kárpát-medencében a 18. században már termesztettek burgonyát, Mária Terézia és II. József kormányzata kifejezetten szorgalmazta, a parasztság azonban sokáig idegenkedett tőle. Az áttörést egy távoli katasztrófa hozta: az indonéziai Tambora vulkán 1815-ös kitörése után következett a nyár nélküli év, és az 1816-1817-es éhínség idején több vármegyében burgonyát osztottak a rászorulóknak. A hideg, esős időt a krumpli jobban bírta a gabonánál, és innentől gyorsan terjedt. A krumpli szavunk a német nyelvjárási Grundbirnéből, azaz földi körtéből ered.

Mennyit eszik egy magyar?

A Központi Statisztikai Hivatal élelmiszermérlege 2005-ben fejenként 66,8 kilogramm burgonyát mutatott ki, 2016-ra ez 59,4 kilogrammra csökkent. Ez jóval elmarad a FAO által 2005-re számolt 87,8 kilogrammos európai átlagtól. A hazai termés is fogy: az Agrárminisztérium adatai alapján 2023-ban 5,83 ezer hektáron 161,5 ezer tonna termett, és a behozatal jelentős része Franciaországból érkezik.

Kevés étel köti ennyire össze a hétköznapi magyar konyhát. A paprikás krumpli kolbásszal, a rétegezett rakott krumpli, a tejfölös krumplifőzelék, a borsos krumplis tészta, a fokhagymás tócsni, a krumplis pogácsa és a szilvás gombóc tésztája mind ugyanarra a szerény gumóra épül, amelyről Nigériában vagy Thaiföldön a legtöbben legfeljebb hasábburgonyaként hallanak.

Források: libertatea.ro, fao.org, fao.org, ksh.hu

0 commentaires:

Enregistrer un commentaire