
Bécs leghíresebb rántotthús-helyén, a Figlmüllerben nem borjúból, hanem sertéskarajból sütik a szeletet. A vendéglő 1905 óta működik a Szent István-székesegyház mögött, és a házi különlegessége egy 30 centi átmérőjűre kiklopfolt rántott hús, amely rendszerint lelóg a tányér széléről. Sokan bécsi szeletként ismerik, a vendéglő viszont nem így nevezi: az étlapon „Figlmüller-szelet” a neve.
Az ok egyszerű. Ausztriában a bécsi szelet név a hagyomány és az osztrák élelmiszerkönyv szerint a borjúhúsból sütött változatot jelenti. Ha a szakács sertést használ, ezt jelölnie kell.
Mióta sütik itt sertésből?
A történet 1905-ben kezdődött, amikor Johann Figlmüller egy kis borozót nyitott a Wollzeile utcában, közvetlenül a dóm mögött. Az étterem saját leírása szerint a hely már az elején a beszélgetésről és az ünneplésről szólt, a borokat pedig a család ma is maga termeli a szelet mellé. A vendéglőt ma a negyedik generáció viszi, és a közeli Bäckerstraßén nyílt egy második étterme is.
A Figlmüller szerint azért a karajt választották, mert az sokkal porhanyósabb, és sütés közben sem púposodik fel. A húst kizárólag olyan osztrák gazdáktól veszik, akikkel évek óta dolgoznak együtt.
A szelet azért lóg le a tányérról, mert 30 centisre klopfolják, kézzel.
Mi kerül a tányérra pontosan?
Az étterem nyilvánosságra hozta a családi receptet is, és ebből kiderül, mennyi munka van egy ilyen szeletben. Négy-hat adaghoz 2,5-3 kiló sertéskarajt, 1,5 liter növényi olajat és 10-12 tojást írnak elő, mellé lisztet és zsemlemorzsát. A karajt lecsontozzák, megtisztítják, pillangó alakra vágják, vagyis középen bevágják és kinyitják, aztán vékonyra kiklopfolják.
A klopfolás itt nem mellékes. A vendéglő leírása szerint minden darabot kézzel, húsklopfolóval vernek ki, amíg sütés után 30 centi átmérőjű nem lesz. Ettől lesz vékony és ropogós, és a ház szerint így kap a vendég „néhány centivel több élvezetet”.
A szeletet forró olajban sütik aranybarnára, és citromgerezddel tálalják. Klasszikus köretnek az osztrák krumplisaláta jár, amit tökmagolajos változatban is felszolgálnak, a borlapon pedig Grüner Veltliner, olaszrizling és kékfrankos szerepel.
Ha otthon sertésből sütöd a rántott húst, a karaj mellett más részek is jól működnek, ezeket a hentesnél kérhető húsrészekről szóló cikkünkben gyűjtöttük össze.

2. Miért nem hívhatják bécsi szeletnek?
Az osztrák mezőgazdasági minisztérium hagyományos élelmiszereket nyilvántartó jegyzéke szerint a bécsi szelet lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatott borjúszelet a combból. Az osztrák irányelvek azt várják el, hogy amit bécsi szeletként árulnak, borjúhúsból készüljön.
A sertésből sütött változatot Ausztriában úgy kell jelölni, hogy „Wiener Schnitzel vom Schwein”, vagyis sertésből készült bécsi szelet. Az osztrák vendéglők étlapján ezt sokszor csak egy rövidítés jelzi a név után: „(Schw.)”. Aki tehát Bécsben borjút szeretne, a „vom Kalb” feliratot keresse az étlapon.
Ausztriában a cordon bleu nevet is csak a töltött, panírozott borjúszelet viselheti.
Az osztrák élelmiszerkönyv húsról szóló fejezete még szigorúbb a részletekben. Előírja, hogy a szelet nevében mindig szerepeljen az állatfaj, például „Kalbsschnitzel” (borjúszelet) vagy „Rindsschnitzel” (marhaszelet). Azt is felsorolja, melyik húsrészből vághatnak szeletet: borjúnál és sertésnél is a comb különböző részeiből, például a felsálból és a dióból.
A cordon bleu-re külön szabály vonatkozik: ezt a nevet a töltött, panírozott borjúszeletre tartják fenn. A sonkával és sajttal töltött sertésszeletnél tehát Ausztriában szintén jelölni kell, hogy sertésből készült. Az élelmiszerkönyv azt is kimondja, hogy a darált, összepréselt húsból formázott termék nem nevezhető szeletnek.
Németországban lazább a helyzet. Egy arnsbergi közigazgatási bíróság 2009-ben kimondta, hogy a német vásárlók többsége bécsi szelet alatt ma már bármilyen panírozott szeletet ért, és nincs olyan általános elvárás, hogy borjúból készüljön.
Ha kíváncsi vagy, miért kerül citrom a bécsi szelet mellé, azt egy korábbi cikkünkben jártuk körül.

3. Akkor melyik az igazi bécsi szelet?
A bécsi szelet régebbi, mint sokan gondolnák. A minisztérium jegyzéke szerint a legkorábbi írásos nyoma 1798-ból való, egy kis osztrák szakácskönyvből, ahol még „sült szeletek” néven szerepel. A „Wiener Schnitzel” név egy 1831-es bécsi szakácskönyvben bukkan fel először, már kifejezetten borjúhúsból.
Ezzel együtt megdől egy közismert legenda is. Sokáig úgy tartották, hogy Radetzky tábornagy hozta a receptet Milánóból 1857-ben, a milánói borjúkotlett mintájára. A történészek és nyelvészek kimutatták, hogy ez a történet jóval később született, és nincs mögötte forrás. A bécsi szelet írásos nyomai tehát jóval régebbiek a legendánál.
A klasszikus borjúszeletet nagyjából 4 milliméter vékonyra klopfolják, és zsírban vagy tisztított vajban, 160 fok körül sütik. A panírt nem szabad rányomkodni a húsra. Így sütés közben fel tud hólyagosodni, és lazán körbeöleli a szeletet, ezt hívják az osztrákok „soufflierte Panier”-nek, vagyis felfújt bundának.
Köretnek régen Ausztriában csak fejes salátát adtak hozzá, később jött a krumplisaláta, az uborkasaláta és a petrezselymes burgonya. A rizs, a hasábburgonya és a sült krumpli csak az utóbbi évtizedekben terjedt el mellette.
Ha Bécsben jársz, és megkóstolnád a sertésből sütött változatot, a Figlmüller két étterme gyalog pár percre van egymástól a belvárosban. Az eredeti a Wollzeile 5. alatt minden nap 11 és 22.30 között tart nyitva, a konyha 21.30-ig főz, a másik a Bäckerstraße 6. szám alatt van. Ebédidőben, fél egy és kettő között a Wollzeilén gyakran sorban kell állni, ezért sokan inkább asztalt foglalnak.
Hogy melyik az igazi, az attól függ, kit kérdezel. Az osztrák élelmiszerkönyv szerint egyértelműen a borjúból sütött. A Figlmüller előtt kígyózó sorok szerint viszont a sertésből készült szelet is megérdemli a hírnevét, csak más néven.
Ha otthon sütsz, a leggyakoribb buktatókat, a túl vastag hústól a kihűlt olajig, ebben az összefoglalóban szedtük össze.
Források: Figlmüller (hivatalos oldal), Figlmüller: The Figlmüller Schnitzel, Figlmüller: a családi recept, Figlmüller: az étterem története, Osztrák Mezőgazdasági Minisztérium: Wiener Schnitzel (hagyományos élelmiszerek jegyzéke), Osztrák élelmiszerkönyv, B 14. fejezet: hús és húskészítmények, Wikipedia: Wiener Schnitzel, Creme Guides: Figlmüller
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire