
Kilenc napig ült egy sziklafalra függesztett, 1,2 × 1,8 méteres sátorban az amerikai hegymászónő, Sasha DiGiulian, miközben eső, jégeső, hó és viharos szél verte a Yosemite Nemzeti Park híres gránitfalát, az El Capitant. Nem mentették ki, és nem is adta fel: amikor a vihar elvonult, folytatta a mászást, és 23 nap után első nőként jutott fel szabadmászásban a fal leghosszabb útvonalán, a Platinum nevű úton.
A történet 2025 novemberében játszódott, de most újra bejárja a világsajtót, mert DiGiulian a People magazinnak részletesen elmesélte, hogyan élte túl a kilenc napot a levegőben. A ma 34 éves mászónő elmondása szerint három-négy évig készült erre az útra.
Mekkora fal az El Capitan?
Az El Capitan a világ egyik leghíresebb mászófala: egy darabból álló, csaknem függőleges gránittömb a kaliforniai Yosemite-völgyben. Egy hegymászó-hírportál szerint a Platinum Wall, más néven Direct Line 914 méteres útvonal, 39 kötélhosszal (egyes források 40-et számolnak). Összevetésképpen: a Kékes, Magyarország legmagasabb pontja 1014 méterrel van a tenger szintje fölött, vagyis ez a fal majdnem akkora, mint a Kékes teljes magassága, csak éppen függőlegesen.
Az útvonalat 2009 és 2017 között nyitották meg, és egy svájci mászóportál szerint 2017-ben mászták meg először szabadon. DiGiulian előtt mindössze néhány csapat jutott fel rajta, így az ő mászása az egyik első ismétlés volt egy olyan úton, amelyet a szakma az El Capitan egyik legnehezebb szabadmászó útjaként tart számon.
Sasha DiGiulian 23 napot töltött a falon, ebből kilencet egyetlen sátorban várt végig, és utána első nőként jutott fel a Platinum úton.
A szabadmászás egyébként nem azt jelenti, hogy kötél nélkül másznak. A kötél biztosít, de csak arra az esetre, ha a mászó leesik: felfelé haladni kizárólag a kézzel és lábbal szabad, a kötélbe, szögekbe kapaszkodni tilos. Ezért számít a teljesítmény ilyen nagynak egy közel egykilométeres falon.

Kilenc nap egy függősátorban
A vihar akkor csapott le, amikor a csapat már tíz napja volt a falon, és nagyjából 120 méter, azaz 400 láb hiányzott a csúcsig. Az előrejelzés eredetileg csak két rosszabb napot ígért, ehelyett eső, szél, mennydörgés, villámlás, jégeső, hó és jég jött. DiGiulian a People magazinnak úgy fogalmazott, hogy 1973 óta nem esett ennyi eső novemberben a Yosemite-ban.
A mászók ilyenkor úgynevezett portaledge-ben, azaz függősátorban alszanak. Ez egy fémkeretes, ponyvával fedett kis platform, amelyet a sziklába vert biztosítási pontokra akasztanak. DiGiuliané nagyjából 1,2 × 1,8 méteres volt, vagyis akkora, mint egy keskeny ágy. Ebben töltötte a kilenc nap nagy részét, és a sátrat is csak akkor hagyta el, ha feltétlenül muszáj volt.
A mindennapok egészen apró megoldásokból álltak. Egy kiürült vizeskannából vizeldét készített, a vizes ruhákat kicsavarta, és a testére tekerve szárította meg. Vizet egy kis gázfőzőn melegített, liofilizált, vagyis fagyasztva szárított ételeket és fehérjeszeleteket evett, és egy e-könyv-olvasón olvasott. A legnehezebb szerinte a mozdulatlanság volt: vizualizációs és légzőgyakorlatokkal tartotta magát nyugodtan.
A falon a víz is veszélyt jelentett. A csúcsról lefolyó víz és a lehulló jég a vihar után is napokig nehezítette a mászást, a felső, legnehezebb szakaszokat így még mindig nedves sziklán kellett teljesíteni.
Egy ilyen sátorban nem lehet felállni, és minden mozdulatot meg kell tervezni, mert ami kiesik, az több száz métert zuhan. A felszerelést, az ételt és a vizet ezért zsákokban a biztosítási pontokra akasztják, a mászók pedig a sátorban is be vannak kötve. Novemberben a hideg is nehezíti a helyzetet: a nedves ruha a testen sokkal gyorsabban hűt, mint a száraz, ezért volt olyan fontos a ruhák szárítása. Egy itthoni hidegfront is gyorsan meghozhatja a havat, ahogy a novemberi első hó érkezése is mutatta, de a magyar túraútvonalakon szerencsére nem kell egy sziklafalon kivárni.
Miért nem jött le a falról?
Kézenfekvő kérdés, miért nem ereszkedett le, amikor romlott az idő. A válasz a szabadmászás szabályaiban van: ha a csapat lemegy, a teljes egymenetes mászást elölről kellett volna kezdeni, és a Yosemite-ban a mászószezon a tél beálltával véget ér. DiGiulian elmondása szerint a lemenetel azt jelentette volna, hogy egy teljes évet várnia kell a következő próbálkozásig.
A vihar után a csapat folytatta a mászást, és 2025. november 26-án feljutottak a csúcsra. Egy cseh hegymászómagazin szerint DiGiulian a 40 kötélhosszból 27-et ő vezetett, köztük minden kulcsszakaszt. A mászás összesen 23 napig tartott, ebből kilenc ment el a viharra. A csúcson elmondása szerint mély, személyes elégedettséget érzett.
Ha DiGiulian a vihar elől lemászik, egy teljes évet kellett volna várnia a következő próbálkozásra, ezért döntött a kilencnapos várakozás mellett.
Mit tanulhat ebből egy hétköznapi túrázó?
A legfontosabb tanulság az, hogy a hegyekben az előrejelzés gyorsan megváltozhat: DiGiulianék két rossz napra készültek, és kilenc lett belőle. Hazai téli túrán is jól jön a tartalék: plusz réteg ruha, meleg ital, feltöltött telefon, és egy terv arra az esetre, ha előbb kell visszafordulni. A magyar hegyekben a viharos szél és a hirtelen havazás novemberben is meglepheti a kirándulót, ahogy azt a hirtelen forduló novemberi időjárás is megmutatta.
Indulás előtt mindig nézd meg a HungaroMet figyelmeztetéseit, és ha piros vagy narancs jelzés van érvényben, halaszd el a túrát. A falon töltött kilenc nap után DiGiulian is azt hangsúlyozta, hogy a türelem többet ért, mint a sietség.
Ha a szélsőséges helyek érdekelnek, olvasd el azt is, mit rögzített a kamera 11 kilométer mélyen a Mariana-árokban.
Források: People (Yahoo), ExplorersWeb, Red Bull, Alpine Mag
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire