hit tracker

Top Ad 728x90

mercredi 28 octobre 2026

Régen rendszeresen az asztalra került ez az étel, ma viszont már sokan nem is ismerik

Régen rendszeresen az asztalra került ez az étel, ma viszont már sokan nem is ismerik

Groningen tartomány tájszólásában a zoepen írót jelent, a brij kását. A zoepenbrij tehát írós kása, pontosabban íróval, kevés liszttel és gyöngyárpával lassan főzött, sűrű étel, amit szirupos fahéjjal tálaltak még régen. Holland lapok most azért vették elő, mert a fiatalabbak közül sokan már a nevét sem hallották. A Noorderland regionális portál összefoglalója szerint Groningenen kívül karnemelksepap néven ismerték, és több változata élt: gyöngyárpával laktatóbb lett, liszttel simább, sziruppal vagy cukorral édes. Ették melegen és hidegen, reggelire és desszertnek is.

Honnan jött, és miért volt mindennapos?

Az író a vajköpülés mellékterméke. Ahol sok tehén volt és otthon köpültek, ott minden héten literszám maradt belőle, és kár lett volna kiönteni. Egy olcsó, laktató kása így magától adódott.

A holland statisztikai hivatal, a CBS 2001-es Index-cikke a régi étkezési szokásokról egy korabeli versikét idéz, amely szerint hétköznapokon naponta háromszor kása került az asztalra. Ugyanez az írás említi, hogy a fríz mezőgazdasági munkások meleg ebédje két fogásból állt, és a második többnyire tejes kása volt. A kása tehát nem különlegesség volt, hanem a napi energia alapja.

Miért tűnt el a holland asztalokról?

A forráscikk nem nevez meg egyetlen okot, csak annyit állapít meg, hogy ma joghurtot, túrót vagy zabkását választunk helyette. A háttér ennél tágabb, és ez a mi olvasatunk: amikor a köpülés kikerült a háztartásokból, az író többé nem ingyen maradt ott a konyhában, hanem boltban kellett megvenni. A hosszú, kevergetést igénylő főzés pedig rosszul fér bele egy dolgozó család reggelébe.

Hasonló folyamat Magyarországon is lezajlott. Gelencsér József 1980-ban az Alba Regia évkönyvben közölt tanulmányt a Fejér megyei Sárkeresztes tejfeldolgozásáról. Itt a köpülésből maradt írót ugyanúgy használták fel, mint a savót: nagyrészt az állatok kapták, de a szegényebbek maguk is megették. A házi vajköpülést a faluban az 1940-es évek elején hagyták abba.

Így főzd meg ma

Hozzávalók 2-3 főre:

  • 5 dl író
  • 3 dkg finomliszt
  • 2 dkg gyöngyárpa
  • egy kis darab vaj
  • szirup ízlés szerint (aranyszirup, juharszirup vagy méz)
  • egy csipet fahéj és egy csipet só

A gyöngyárpát öblítsd át hideg vízben, és csepegtesd le jól. Egy vastag aljú lábasban keverd össze a liszttel és a sóval, majd közepes lángon, folyamatos keverés mellett, apránként öntsd hozzá az írót. Forrni nem szabad, mert az író kicsapódik és darabos lesz.

Körülbelül öt perc után kezd sűrűsödni. Ekkor vedd a lángot a legkisebbre, keverd még öt percig, aztán hagyd nagyon lassan, forráspont alatt főni nagyjából 45 percig. Ilyenkor a lábas aljáról rendszeresen kaparj fel mindent, mert könnyen leég.

Tálalás előtt keverj bele egy darabka vajat, oszd tálkákba, és csorgass rá szirupot, a tetejére szórj fahéjat. Melegen krémes, hidegen pudingszerűen megköt, régen mindkét formában ették.

Ha a gyöngyárpa a főzés végére is kemény maradna, legközelebb áztasd be előző este. Ez nem része a holland receptnek, de rövidíti a főzést. Aki most ismerkedik a szemes gabonákkal, a gyöngyárpára hasonlító, de feleannyi idő alatt megfővő fehér hajdináról is talál nálunk leírást.

Magyar szemmel a zoepenbrij leginkább a tejbekására hasonlít, csak édes tej helyett kesernyés-savanykás író a folyadék, a rizs vagy dara helyét pedig a gyöngyárpa, nálunk gersli néven is ismert gabona veszi át. Az íze a kettő között van: a tejbegríz krémessége és egy joghurtos reggeli frissessége egy tálban.

Források: noorderland.nl, cbs.nl, library.hungaricana.hu

0 commentaires:

Enregistrer un commentaire