hit tracker

Top Ad 728x90

lundi 19 octobre 2026

12 évig építették a 33 méteres rodoszi Kolosszust, és csak 54 évig állt

12 évig építették a 33 méteres rodoszi Kolosszust, és csak 54 évig állt

Képzelj el egy nagyjából 33 méter magas bronzszobrot, amely körülbelül egy tízemeletes ház magasságáig ér, és mindezt az időszámításunk előtti 3. században emelték, daruk és acélváz nélkül. A rodoszi kolosszus a világ hét csodájának egyike lett, de a rodosziak alig két generációnyi ideig gyönyörködhettek benne.

Miért építették fel a szobrot?

A történet egy ostrommal kezdődik. Démétriosz Poliorkétész, az egyik makedón hadvezér, Kr. e. 305 és 304 között egy teljes évig ostromolta Rodosz városát, de végül feladta, és rengeteg ostromgépet hagyott hátra. A rodosziak ezeket a felszereléseket 300 talentumért eladták, a bevételből pedig hálaszobrot emeltettek védőistenüknek, Héliosznak, a napistennek.

A munkát Lindoszi Kharész szobrász irányította, aki a híres Lüszipposz tanítványa volt. Az építkezés körülbelül 12 évig tartott, a források többsége Kr. e. 294 és 282, illetve 292 és 280 közé teszi. A korabeli leírások 70 könyöknyi magasságról szólnak, ez mai mértékkel nagyjából 33 méter.

Mennyi ideig állt valójában?

Kr. e. 226 körül, egyes források szerint 225-ben, erős földrengés rázta meg Rodoszt. A szobor térdtől eltört és ledőlt. Ha a 280-as befejezéssel számolsz, ez 54 év, ezt a számot adja meg a Wikipédia is, idősebb Plinius viszont 56 évet írt. A különbség abból adódik, hogy az építés pontos éveiről sincs teljes egyetértés.

III. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti az újjáépítést, a rodosziak azonban egy jóslat miatt nemet mondtak. Úgy vélték, valamivel magukra haragították Héliosz istent. A roncsok így évszázadokig a földön hevertek, és még romként is látványosságnak számítottak. Plinius azt jegyezte fel, hogy kevés ember tudta átölelni a szobor hüvelykujját, az ujjai pedig nagyobbak voltak, mint a legtöbb teljes szobor.

Mi igaz a legendákból és mi nem?

A legismertebb kép, amelyen a kolosszus terpeszben áll a kikötő bejárata fölött, a hajók pedig a lábai között úsznak be, a reneszánsz művészek fantáziájából született. A National Geographic összefoglalója kiemeli, hogy ilyen széles terpeszben a bronztest nem bírta volna el a saját súlyát. A térdnél történt törés is arra utal, hogy a lábak egymás mellett álltak. Ráadásul egy kikötő fölé épített szobor az évtizedes munka alatt lezárta volna a város legfontosabb hajóútját.

A szobor pontos helyét ma sem ismerjük. A helyiek a Mandraki-kikötő bejáratához kötik, ahol ma két oszlop tetején egy bronz szarvaspár áll. Egyes kutatók viszont úgy gondolják, hogy a szobor beljebb, a városi akropolisz Héliosz-szentélyében magasodott.

A szobor végének legendája is kérdéses. Theophanész bizánci krónikás azt írta, hogy 653-ban az arab hódítók a maradványokat egy edesszai kereskedőnek adták el, aki 900 tevével szállíttatta el a bronzot. Más források 654-et említenek. Csakhogy ez a történet egyetlen forrásra épül, és a kutatók egy része propagandának tartja. Arról sem tudunk, mennyi fém maradhatott meg addigra, majdnem kilenc évszázaddal a ledőlés után.

Mit találsz ma Rodoszon?

Budapestről légvonalban körülbelül 1430 kilométerre van a sziget, a közvetlen járat nagyjából két óra húsz percig tart. A kolosszusból semmi nem maradt, a régi város viszont bőven kárpótol. A középkori óváros 1988 óta az UNESCO világörökség része, a Johannita lovagok erődfalaival és a Nagymesteri palotával.

A Nagymesteri palota Rodosz középkori óvárosában
Fotó: Jorge Láscar from Australia / Wikimedia Commons, CC BY 2.0

A Mandraki-kikötőben ma is megnézheted a szarvasszobrokat, szemben pedig a Szent Miklós-erődöt és a móló régi szélmalmait. Ha kertbarát vagy, a sziget növényvilága is megragadja a figyelmed, a mediterrán éghajlat jellegzetes növényei, például a cserépben is nevelhető olajfa mindenhol ott vannak. Egy napot szánhatsz a keleti parton fekvő Lindoszra is, ahol az akropolisz a tenger fölötti sziklán áll.

A lindoszi akropolisz a tenger fölé magasodó sziklán
Fotó: dronepicr / Wikimedia Commons, CC BY 2.0

Melyik volt a többi hat csoda?

A klasszikus listát a Kr. e. 2. századi görög szerzők állították össze. A gízai nagy piramis, Szemiramisz babiloni függőkertje, az olümpiai Zeusz-szobor, az epheszoszi Artemisz-templom, a halikarnasszoszi mauzóleum és az alexandriai világítótorony tartozott még bele. A rodoszi kolosszus volt köztük a legrövidebb életű. A hét közül egyedül a gízai piramis áll ma is, a függőkertek létezését pedig máig vitatják a kutatók.

A kolosszus hatása mégis túlélte a bronzot. A napsugaras korona és a kikötőt őrző óriásszobor gondolata a New York-i Szabadság-szobor tervezésénél is szerepet kapott, így egy rég elolvadt ókori szobor ma is ott áll egy másik kikötő bejáratánál, csak más alakban.

Források: en.wikipedia.org, britannica.com, nationalgeographic.com, worldhistory.org

0 commentaires:

Enregistrer un commentaire