
Nálunk a vasárnapi ebéd nem múlhat el rántott hús nélkül. Gyerekkoromban már a sercegő olaj hangja is azt jelentette: közeledik az ebédidő. A konyhát betöltötte a frissen sült panír illata, a mama pedig mindig figyelmeztetett: „A jó rántott hús nem tocsog az olajban, és a panírnak zörögnie kell, ha beleharapsz!”
Emlékszem, mennyire lenyűgözött, hogy az övé soha nem lett szottyos, mindig tökéletesen aranybarna és ropogós volt. Évekbe telt, mire rájöttem a titokra, de most megosztom veled, hogyan lehet kívül ropogós, belül omlós, olyan rántott húst készíteni, amit mindenki imádni fog.
Hozzávalók (4 adaghoz)
- 4 szelet sertéskaraj (vagy csirkemell, esetleg borjúszelet)
- 10 dkg finomliszt
- 3 db tojás
- 15 dkg zsemlemorzsa (lehet házi)
- só, bors ízlés szerint
- olaj vagy disznózsír a sütéshez
Opcionálisan az ízesítéshez:
- 1 evőkanál mustár vagy fokhagymás tej az előpácoláshoz
- fűszerpaprika, petrezselyem, szezámmag vagy parmezán a morzsába
A cikk folytatódik a reklám alatt!
Elkészítés
A tökéletes rántott hús titka a részletekben rejlik, ezért minden mozzanat számít. Először a húsokat előkészítem: ha sertéskarajból készül, a szeleteket 2–4 milliméter vastagra klopfolom, így a rostok fellazulnak, és a hús finom, omlós lesz. A csirkemellet elegendő kissé ellapítani, nem kell teljesen szétklopfolni. Ezután megsózom, borsozom, és ha igazán szaftos végeredményt szeretnék, vékonyan megkenem mustárral vagy pár órára fokhagymás tejbe áztatom. Ezután papírtörlővel gondosan leitatom a nedvességet, hogy a panír tökéletesen tapadjon.
A panírozás klasszikus hármas menete jön: liszt, tojás, morzsa. A lisztet előtte átszitálom – így jobban tapad, és nem lesz darabos. Sokan nem tudják, de a lisztbe is tehetünk egy csipet borsot, pirospaprikát vagy fokhagymaport, hogy már az első réteg is ízes legyen. A tojásokat egy tálban villával keverem el, nem habosra, csak addig, amíg a sárgája és a fehérje teljesen elkeveredik. Egy kevés tejet vagy vizet is adhatok hozzá, ettől rugalmasabb és aranybarnább lesz a panír.
A zsemlemorzsát szeretem házilag készíteni, mert durvábbra darálva sokkal ropogósabb lesz. Ha különlegessé akarom tenni, keverek bele egy kis parmezánt, petrezselymet vagy szezámmagot. Ezután a húsokat sorban belemártom a lisztbe, majd a tojásba, végül a morzsába, és enyhén megnyomkodom, hogy jól rátapadjon.
A cikk folytatódik a reklám alatt!
A sütéshez mindig bőséges zsiradékot használok, legyen az olaj vagy disznózsír, amit 170–180 °C-ra melegítek. A megfelelő hőfokot úgy ellenőrzöm, hogy egy csipet morzsát dobok bele: ha azonnal serceg, jó az olaj. A húst mindig csak annyira merítem bele, hogy éppen ellepje, és egyszerre csak néhány szeletet sütök, mert ha túlzsúfolom a serpenyőt, az olaj lehűl, és a panír megszívja magát.
Oldalanként 2–3 perc alatt aranybarnára sül, ilyenkor megfordítom, és figyelek, hogy a szín egyenletes legyen. Sütés után papírtörlőre teszem, hogy a felesleges olajat leitassam. Fontos, hogy ne rakjam egymásra a szeleteket, mert a gőzben a panír felpuhulna. Pár perc pihentetés után már tálalható is: kívül ropogós, belül omlós, pont úgy, ahogy a nagyi készítette.
Tálalhatod burgonyapürével, petrezselymes krumplival vagy akár friss salátával, de valljuk be, a rántott hús mellé egy szelet kenyér és egy kis savanyúság is elég ahhoz, hogy boldog légy.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire