
A grízgaluska sokáig nálunk is az igazi konyhai mumus kategóriába tartozott. Vagy olyan kőkemény golyókat sikerült gyártanom, amikkel ablakot lehetett volna törni, vagy az első forrásnál egyszerűen szétúsztak a húslevesben, és nem maradt utánuk más, csak egy zavaros, szemcsés massza. Rájöttem, hogy a tökéletes grízgaluska egyáltalán nem a szerencsén vagy a csillagok állásán múlik.
Mióta rátaláltam erre a biztos arányokat követő módszerre, a galuskák mindig pehelykönnyűek, óriásira nőnek, és olyan mélyen magukba szívják az aranyló levest, hogy öröm beleharapni. Ha neked is meggyűlt már a bajod vele, ezzel a recepttel mostantól neked is az aduászod lesz.
Hozzávalók
Az alapanyagok mérésénél a legfontosabb, hogy a kanál mérete átlagos legyen – ne csapott, de ne is óriási, púpozott hegyekkel dolgozzunk.
A galuskához:
- 2 db egész tojás
- 7 evőkanál búzadara
- 1 késhegynyi szódabikarbóna (ez a titkos összetevő, amitől extra levegős lesz)
- Pár csepp étolaj
- 1 csipet só
A gazdag alapléhez:
- 500 g csirkeaprólék (szárny, nyak, hát – a csontos részek adják a legmélyebb ízt)
- Zöldségek: 1 db sárgarépa, 1 db kis zeller, 1 fej vöröshagyma
- Fűszerek: 1 db babérlevél, só, egész fekete bors
- A tálaláshoz: 1 nagy csokor friss petrezselyem
Így készül:
A csirkeaprólékot tedd fel főni hideg vízben. Ahogy elkezd melegedni és gyöngyözni, a tetején megjelenő szürkés habot egy finom szűrővel vagy kanállal precízen szedd le – így garantálhatod, hogy a leves a végére kristálytiszta marad. Ezután mehetnek bele a megtisztított zöldségek és a fűszerek. Vedd le a lángot a legkisebbre, és hagyd a levest fedő alatt, éppen csak „pöszörögve” főni, hogy az ízek szépen kioldódjanak.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha a bekeverés után azonnal szaggatni kezdjük a galuskát. A búzadarának időre van szüksége ahhoz, hogy magába szívja a tojás nedvességét. Ha sietünk, a galuska külseje le fog válni a főzéskor, a közepe pedig egy kemény, száraz gömb marad.
A tojásokat egy mély tálkában verd fel a sóval és a pár csepp olajjal. Szórd bele a szódabikarbónát, majd kanalazd hozzá a búzadarát. Ne ijedj meg, ha a massza elsőre ijesztően hígnak vagy folyósnak tűnik – pontosan ilyennek kell lennie! Takard le a tálat, és tedd be a hűtőbe legalább egy órára. Ezalatt a gríz teljesen megduzzad, és egy tökéletesen formázható, mégis lágy masszát kapsz.
Amikor az alaplé elkészült és leszűrted, jöhet a szaggatás. A kiskanalat először mindig mártsd bele a forró levesbe, így a tészta nem fog ráragadni. Egészen kis darabokat szaggass, mert a szódabikarbónának és a darának köszönhetően a galuskák a főzés közben a duplájukra, sőt, majdnem a triplájukra fognak nőni!
A leves ilyenkor már ne forrjon vadul, éppen csak gyöngyözzön vagy meleg legyen. Ha lobogó vízbe teszed őket, szétesnek. Tedd rá az edényre a fedőt, és hagyd a galuskákat békében párolódni körülbelül 20 percig. Ha jól csináltad, gyönyörűen feljönnek a leves tetejére, és olyan hihetetlenül puhák lesznek, hogy szinte elolvadnak a szájban.
Tálaláskor szedd a galuskákat a forró, aranysárga levesbe, és ne spórolj a frissen vágott, illatos petrezselyemmel a tetején.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire