
Nincs még egy olyan sütemény, ami annyira képes lenne visszahozni a gyerekkort és a nagymamánk konyhájának a melegét, mint egy frissen sült almás pite. Mindannyian keressük a tökéletes verziót: azt, amelyiknek a tésztája nem kemény, mint a cipőtalp, de nem is ázik el a gyümölcstől, hanem szinte elolvad az ember szájában. Sokáig én is a modern, vajas receptekkel kísérleteztem, mire rájöttem, hogy a nagymamák nem véletlenül ragaszkodtak a jól bevált, hagyományos módszereikhez.
Hozzávalók
Ebből a mennyiségből egy klasszikus, nagy méretű (kb. 35×35 cm-es) tepsire való adag lesz:
A békebeli omlós tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- 20 dkg sertészsír (ettől lesz igazán porhanyós!)
- 15 dkg porcukor
- 2 db tojássárgája
- 1 csomag sütőpor
- 1 db citrom reszelt héja
- Egy kevés hideg citromos víz (csak ha a tészta túl száraz lenne és nem akar összeállni)
A szaftos fűszeres töltelékhez:
- 1,5–2 kg alma (tisztítás előtt mérve, a kissé savanykásabb fajták a legjobbak)
- Cukor és őrölt fahéj (ízlés szerint, az alma édességétől függően)
- Egy kevés friss citromlé az almára
A rétegezéshez és a kenéshez:
- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa (az elázás elleni titkos fegyver)
- 1 db tojásfehérje (a tésztából kimaradt, a pite tetejére)
Így készül
Egy nagy tálban keverd el a lisztet, a sütőport és a porcukrot. Add hozzá a hideg zsírt, és a tenyered között gyors mozdulatokkal morzsold össze a liszttel, amíg az egész olyan nem lesz, mint a nedves homok. Ezután dobd bele a tojássárgájákat és a reszelt citromhéjat.
Itt is érvényes az omlós tészták aranyszabálya: gyorsan gyúrd össze! Ha a kezed melegétől a zsír túlságosan megolvad, a tészta ragacsos lesz, sütés után pedig kemény. Ha elsőre túl száraznak érzed és morzsálódik, cseppents hozzá egy egészen kevés hideg citromos vizet, hogy összeálljon. Ha megvan, oszd a tésztát két egyenlő részre.
Míg a tészta pihen egy picit, reszeld le az almákat egy nagy lyukú reszelőn. Locsold meg egy kevés citromlével, hogy ne barnuljon meg, majd szórd meg fahéjjal és cukorral. Hagyd állni a pulton jó 10-15 percig – a cukor miatt az alma rengeteg levet fog ereszteni.
Most jön a legfontosabb lépés: a kezeddel nagyon alaposan, marékról marékra nyomkodd ki a reszelt almát. Ha ezt kihagyod, a rengeteg gyümölcslé teljesen eláztatja az alsó tésztalapot, és a pite alja ragacsos, nyers marad ahelyett, hogy átsülne.
Nyújtsd ki az egyik tésztagombócot a tepsi méretére, és óvatosan (akár a nyújtófára feltekerve) fektesd a tepsi aljára. Itt jön a nagymamák másik nagy trükkje: szórd meg a tésztalapot egyenletesen egy vékony réteg zsemlemorzsával. Ez a morzsa fogja felfogni és magába szívni azt a maradék almalevet, ami sütés közben még kiszabadul a gyümölcsből.
A morzsára simítsd rá a kinyomkodott, illatos fahéjas almát. Nyújtsd ki a másik tésztalapot is, és fedd be vele a tölteléket. Egy villával alaposan szurkáld meg a felső lapot egészen az aljáig, hogy a sütés közben keletkező gőz szabadon távozhasson, és ne fújódjon fel a tészta. Végül kend le a tetejét a megmaradt, enyhén felvert tojásfehérjével.
Told a tepsit 180 fokra előmelegített sütőbe, és süsd addig, amíg a teteje gyönyörű, egyenletes aranybarna színt nem kap.
Ha elkészült, fojtsd el a kísértést, és várd meg, amíg langyosra vagy teljesen kihűl – cold tésztát sokkal szebben, szabályos kockákra lehet szeletelni anélkül, hogy szétesne. A tetejét szórd meg egy kevés porcukorral, és már kész is a tökéletes hétvégi uzsonna.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire