
Nincs annál bosszantóbb, mint amikor az ember rászánja az időt a tepertősütésre, a végeredmény meg olyan lesz, mint a rágós cipőtalp. Én is sokáig kísérleteztem a konyhában és az üst körül, mire rájöttem, hogy a nagyi nem véletlenül csinált mindent pont úgy, ahogy. Nála sosem volt kemény vagy élvezhetetlen a tepertő, mindig hozta azt a tökéletesen ropogós, mégis omlós textúrát, amiért mindenki sorban állt.
Ma már nálam is pontosan olyan aranybarna és omlós a tepertő, mint amilyenre gyerekkoromból emlékszem. Ehhez semmilyen modern konyhai hókuszpókuszra nincs szükség, csupán egyetlen olyan békebeli fogásra, amit sokan elsőre furcsállnak, pedig ezen áll vagy bukik az egész sütés. Ha te is szeretnél igazi, pihe-puha, mégis roppanós házi tepertőt készíteni, elárulom a bevált módszeremet.
Hozzávalók az igazi házi tepertőhöz
A tepertőhöz nem kell fűszerek hada, a hangsúly a nyersanyag minőségén és a megfelelő folyadékarányon van:
- Bőr nélküli házi jellegű szalonna (Én általában egy komolyabb, 15 kilós adagnak állok neki az üstben, mert ha már befűtünk, érje meg a munka, de a lakásban, egy nagyobb lábasban is tökéletesen működik kisebb súlyból is.)
- Körülbelül 2 dl víz (Ez a mennyiség egy nagyobb adaghoz, kb. 5-10 kilóhoz való – ha csak 1-2 kilóból sütsz otthon a tűzhelyen, egy szűk fél deci is bőven elég.)
- Egy kevés tej (A legvégén, a gyönyörű színért – elhagyható, de a nagymamák esküsznek rá.)
Így készül lépésről lépésre
1. A darabolás: Ne spórolj a méreten!
A siker titka a darabolásnál kezdődik. Fontos, hogy a szalonnát ne vágd se túl kicsire, se túl nagyra. A legoptimálisabb, ha egyenletes, nagyjából 2-3 centis kockákra szeleteled fel az egészet. Ha túl apróra hagyod, a sütés végére nem marad belőle semmi, csak töpörtyűmorzsa; ha viszont túl nagyra vágod, a közepe rágós és nyers marad, mire a külseje megég.
2. A bűvös trükk: Miért kell alá a víz?
Sokan ott rontják el, hogy a száraz szalonnakockákat rögtön ráteszik a forró tűzre. Én mindig öntök egy kevés vizet az üst vagy a lábas aljára, mielőtt beleraknám a szalonnát. Elsőre talán furcsán hangzik vizet önteni a későbbi zsír alá, de ez a legfontosabb lépés: a víz megakadályozza, hogy az elején – amikor a szalonnának még nincs saját kisült zsiradéka – leégjen a hús. Ahogy a víz szépen lassan elpárolog, átgőzöli a kockákat, és segít egyenletesen kiolvasztani a tiszta zsírt a rostok közül. Csak lassú tűzön indítsd el a folyamatot, és az elején ne sajnáld a kevergetést!
3. Az aranybarna finish és a szűrés
Ahogy telik az idő és a zsír szépen kiolvad, látni fogod, hogy a tepertődarabok felúsznak a forró zsír tetejére. Amikor már szép, egységes aranybarna színük van és a zsír sem gőzölög (ami azt jelenti, hogy minden nedvesség távozott a tésztából), akkor jött el a szűrőlapát ideje. (Sokan ilyenkor, a legutolsó percekben egy egészen pici tejet locsolnak rá, mert ettől kap igazán pirosas, szép színt a tepertő, de csak óvatosan, mert felhabozhat!). Szedd ki a kész tepertőt papírtörlővel bélelt tálba, hogy a felesleget leigya róla – így marad tartósan ropogós.
A házi zsír
A sütés után visszamaradt zsiradék nálunk szent és sérthetetlen. Miután picit hűlt, finom szűrőn keresztül tiszta bödönbe vagy üvegekbe merem, és irány a kamra hűvöse. Aki egyszer sütött már igazi, házi tepertőzsírral rántottát, vagy azzal indította el a pörköltalapot, az pontosan tudja, hogy a bolti étolaj a kanyarban sincs ehhez a mély, házias ízvilághoz képest.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire