
Mindig is elvarázsoltak a nagy levendulamezők, így nem volt kérdés, hogy a saját kertembe és a teraszra is ültetek belőlük. Az első pár tővel azonban csúfosan befürödtem: egyszerűen elszürkültek, megfásodtak, és eszük ágában sem volt azt a dús, vibráló formát hozni, amit a magazinokban láttam. Elkönyveltem, hogy biztosan velem van a baj, míg végül össze nem futottam egy profi kertész ismerősömmel.
Kiderült, hogy bár a levendula egy végtelenül hálás és szívós mediterrán félcserje, hajlamosak vagyunk túlkényeztetni. Nem vágyik sok dologra, de ahhoz a keveséhez tűzhöz-vízhez ragaszkodik. Miután átalakítottam a gondozási rutint a tanácsai alapján, a bokraim valósággal életre keltek, ráadásul a nyári virágzás után, a szárak gyors levágásával még egy kora őszi másodvirágzást is sikerül kicsikarnom belőlük. Ha ti is sokáig szeretnétek gyönyörködni bennük, érdemes megfogadni azt a néhány alapelvet, amit az évek során megtanultam.
Így ültesd el, ha szabadföldbe tervezed
A levendulát tavasztól őszig bármikor kiültethetitek, a lényeg, hogy ne legyenek fagyok. Keressetek neki egy verőfényes, tűző napos, meleg sarkot, mert a hűvös árnyékot szívből gyűlöli. Én imádom a kerti utak mellett szegélynövényként használni – ilyenkor 30 centis tőtávolságot hagyok a tövek között, míg ha sima lila bokorcsoportot szeretnék, akkor legalább 50 centit, hogy kényelmesen tudjanak növekedni.
A legnagyobb titok azonban a föld alatt rejlik. Ha nálatok is kötött, agyagos a kerti talaj, az ültetőgödörbe keverjetek néhány marék homokot és apró kavicsot. A levendula ugyanis a laza, tökéletes vízáteresztő közeget szereti; ha megáll alatta a pangó víz, a gyökerei napok alatt elrohadnak. Ültetés után persze kell neki a rendszeres öntözés pár hétig, de inkább többször kapjon keveset, mint egyszerre egy hatalmas adagot.
A gyomosodás ellen én zúzott kavicsot szórok a töve köré, ami ráadásul mészkedvelő növény lévén kifejezetten jót tesz neki. A fenyőkéreggel és a mulccsal óvatosan bánjatok: közvetlenül a növény szárához ne tolásra kerüljenek, mert a fülledt, nedves környezetben azonnal beindulnak a gombásodási és penészesedési folyamatok.
Mi a helyzet a cseréppel és a balkonládával?
Ha nincs kertetek, jó hírem van: a teraszon vagy erkélyen is zseniálisan elél, ha betartotok egy egyszerű szabályt. Mindig jóval nagyobb cserepet válasszatok neki, mint amiben megvettétek, hogy a nyári hőségben ne süljön meg a gyökere. A földkeveréknél tartom magam a bevált receptemhez: három rész általános virágföldhöz hozzákeverek egy rész homokot és egy rész kavicsot.
A dézsás levendula gondozása annyiban trükkösebb, hogy a cserépben sokkal gyorsabban kiszárad a földje, mint a szabadföldben. Míg a kertben a beállt növényt szinte egyáltalán nem kell locsolni – elvan a csapadékkal –, addig a balkonos társát rendszeresen öntözni kell. Itt követik el a legtöbben a végzetes hibát: túlvállalják magukat a locsolókannával. Mindig várjátok meg, amíg a földje teljesen kiszárad, és a cserép alatti tálkából tíz perc után öntsétek ki a felesleges vizet. Ha ezt elmulasztjátok, jön a gombásodás, a levelek sárgulása, és lőttek a lila virágoknak. Ha már megtörtént a baj, a fertőzött részeket azonnal vágjátok le könyörtelenül, különben az egész bokor kiszárad.
A formára nyírás és a házilag szárított csokrok
Ahhoz, hogy a levendulabokor ne kopaszodjon fel alulról, és megtartsa azt a szép, tömött, gömbölyű formáját, minden évben meg kell nyírni. Ha nem használjátok fel a virágokat, várjátok meg, amíg teljesen elnyílnak, majd vágjátok le a hosszú, levéltelen virágszárakat. A zöld, friss hajtásokból épp csak egy picit szabad visszanyírni, formára igazítva a bokrot – a fás részekbe viszont soha ne vágjatok bele mélyen, mert onnan már nagyon nehezen hajt ki újra.
Ha viszont ti is rajongtok a házi készítésű kincsekért, vágjátok le a virágokat még a teljes kinyílás előtt. Én kis, maréknyi csokrokba kötöm őket, és fejjel lefelé felakasztva szárítom egy árnyékos, szellős, hűvös helyen. Miután teljesen kiszáradt, morzsolva kis textilzsákokba teszem, és bedobom a ruhásszekrénybe. Nemcsak elképesztő békebeli tisztaságillatot áraszt, de a molyokat is messzire űzi.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire