
A sertésköröm hallatán a legtöbb embernél azonnal bekapcsol a vészvillogó. Van, aki imádja pörköltnek, de a többség inkább udvariasan nemet mond rá. Én viszont abba a táborba tartozozom, aki szerint ez az egyik leginkább alulértékelt, legzseniálisabb alapanyagunk, feltéve, ha jól készítik el.
Ha a klasszikus körömpörköltért nem is rajong mindenki a családban, van egy változata, aminek még a legnagyobb szkeptikusok sem tudnak ellenállni: ez pedig a rántott sertésköröm. Ez az étel egyáltalán nem finomkodik. Időt kér, türelmet, és igen, azt is el kell fogadni, hogy a végén valószínűleg úszni fog a tűzhely az olajban. Cserébe viszont olyan textúrát kapsz, amit semmilyen más hús nem tud: kívül elképesztően ropogós, belül pedig hihetetlenül szaftos, omlós és cupákos. Ha van egy szabad délelőttöd, és valami igazán laktató, békebeli fogásra vágysz, mutatom, hogyan csináld!
A titok a pörköltalapban rejlik
Sokan ott rontják el, hogy a körmöket csak sima sós vízben megfőzik a panírozás előtt. Én úgy tanultam, hogy a körmöket pontosan úgy kell elindítani, mintha a világ legjobb körömpörköltjét készítenénk. Egy szép nagy adag, nagyjából két kiló sertéskörmöt alaposan megtisztítok, megmosok, majd előveszem a disznózsírt. Igen, olaj szóba sem jöhet, a hagyományos ízekhez zsír kell!
A zsíron megdinsztelek két nagy fej apróra vágott vöröshagymát, majd jöhet hozzá egy egész fej fokhagyma összezúzva. Nem kell spórolni a fűszerekkel sem: só, bors, egy kevés őrölt kömény és néhány babérlevél alkotja a csapatot. Erre az illatos alapra pakolom rá a körmöket, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepi. Itt a cél nem egy híg leves, hanem egy sűrű, szaftos alap, amiben az ízek maximálisan koncentrálódnak.
A türelem játéka és a meleg csontozás
Ez nem az a kaja, amit harminc perc alatt összedobsz a meló után. A körmöket addig kell lassan, gyöngyözve főzni, amíg a hús szinte magától le nem omlik a csontról. Amikor elértük ezt a pontot, óvatosan kiszedem a darabokat egy tálcára, és hagyom őket picit szusszanni – de pont csak annyira, hogy már kézbe lehessen venni.
Itt jön a legfontosabb technikai lépés: a csontozást még melegen kell megcsinálni! Ha megvárod, amíg teljesen kihűl, a körömben lévő rengeteg természetes kollagén úgy megdermed, mint a beton, és képtelenség lesz szépen kiszedni a csontokat. Melegen viszont pofonegyszerűen ki lehet húzogatni belőle mindent, és a végén tiszta, színtiszta húsos-bőrös falatokat kapunk.
Panír, ropogás és a jól megérdemelt takarítás
Miután a kicsontozott részek kihűltek és szépen egyben maradtak, jöhet a jól ismert klasszikus trió: finomliszt, felvert tojás és zsemlemorzsza. Itt nincs helye semmilyen modern kísérletezésnek, a hagyományos panír működik a legjobban.
Mivel a húsunk a hosszas főzéstől már teljesen megpuhult és kész van, a forró olajban már tényleg csak addig sütjük, amíg a panír gyönyörű, mély aranyszínt nem kap. Egy dologra viszont komolyan figyelmeztetlek: a köröm magas víztartalma miatt az olaj hajlamos veszedelmesen fröcskölni és pattogni. Én ilyenkor mindig készenlétben tartom a fröccsenésgátlót, és lélekben felkészülök egy alapos tűzhelytakarításra a vacsora után.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire