
Nálunk a töltött dagadó nem egy átlagos kedd esti vacsora. Sokan félnek tőle, mert azt hiszik, óriási macera, pedig egyáltalán nem bonyolult, csak egy kis odafigyelést és türelmet igényel.
A legfontosabb titkot már most az elején elárulom, mert ezen áll vagy bukik az egész: bármennyire is csábító, csak és kizárólag teljesen kihűlve szabad felszeletelni. Ha melegen esel neki a késsel, a gyönyörű töltelék szétesik, a hús megreped, és oda a csoda. De ha kivárod, olyan gyönyörű szeleteket kapsz, hogy a vendégek elájulnak tőle.
Szaladjunk át a bevásárlólistán, aztán mutatom, hogyan készítem.
Hozzávalók:
A húshoz:
- 1 egész sertésdagadó (kérd meg a hentest, hogy szúrja fel neked, így rengeteg bajtól megkíméled magad!)
- Sok-sok só (a hús külsejére és a zsebébe is)
A klasszikus alap-töltelékhez:
- 2 db szikkadt zsemle
- Egy kevés tej és 1-2 gerezd zúzott fokhagyma (a zsemle áztatásához)
- 3 db főtt tojás, felkockázva
- 1 db nyers tojás (ez fogja össze az egészet)
- Só, őrölt fekete bors, majoránna (bőségesen, mert a zsemle felveszi!)
- 1 nagy csokor apróra vágott friss petrezselyem
Ha szeretnéd extrázni (opcionális, de nálunk kötelező):
- Egy kevés apróra vágott, pirított csirkemáj vagy gomba
- 1 kis fej hagyma, finomra vágva és megdinsztelve a máj/gomba alá
A sütéshez:
- 2-3 jókora evőkanál sertészsír (felejtsd el az olajat, a jó dagadóhoz igazi zsír kell!)
Így készítem:
A legelső és legfontosabb lépés a hús előkészítése. A felszúrt dagadót alaposan bedörzsölöm sóval kívül is, de ami még fontosabb: alaposan belenyúlok a zsebébe, és ott is átkenem sóval. Ha ez kimarad, a hús belül teljesen ízetlen, jellegtelen marad.
Jöhet a töltelék! A zsemléket darabokra tépkedem, leöntöm a fokhagymás tejjel, és hagyom, hogy teljesen megszívják magukat. Amikor megpuhultak, tiszta kézzel szinte szárazra nyomkodom őket, és mehetnek egy keverőtálba. Hozzáadom a felkockázott főtt tojásokat, a nyers tojást, a petrezselymet és a fűszereket. Ha épp gazdagabb verziót készítek, ilyenkor forgatom bele a hagymán lepirított májat vagy gombát is. Alaposan összedolgozom az egészet – érdemes megkóstolni, a tölteléknek picit erősebben fűszeresnek kell lennie, mert a hús sülés közben sokat elszív majd belőle.
Most jön a mókás rész: a töltést óvatosan, de határozottan adagolom a dagadó zsebébe. Ne tömd túl feszősre, mert a hús sütés közben összeugrik, a töltelék megdagad, és ha túl sok van benne, szétreped a hús oldala! Ha megvagyok, hústűvel, vagy klasszikus módon, egy vastagabb cérnával és tűvel szépen bevarrom a nyílást.
A húst belefektetem egy tepsibe, megpakolom a jóféle sertészsírral, és lefedés nélkül tolom be a 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Nem kell rá fólia, hadd kapjon azonnal hőt! Sütés közben nagyjából 15-20 percenként kinyitom a sütőt, és a tepsiben lévő forró, szaftos zsírral alaposan meglocsolom a hús tetejét. Ettől lesz a bőre elképesztően ropogós és gyönyörű piros, a hús maga pedig szaftos.
Amikor kész, kiveszem, és jön a legnehezebb rész: magára hagyom a pulton, amíg teljesen, de tényleg teljesen ki nem hűl.
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire