
Amikor Victor Vescovo amerikai felfedező 2019-ben leereszkedett a Mariana-árok legmélyebb részére, arra számított, hogy a bolygó egyik legérintetlenebb és legkevésbé ismert világával találkozik. Közel 11 kilométerrel az óceán felszíne alatt azonban nemcsak különleges élőlényeket látott, hanem olyat is, amitől nagyon megdöbbent.
Victor Vescovo 2019-ben egy különleges tengeralattjáróval ereszkedett le a Challenger-mélységbe, amely a Mariana-árok legmélyebb ismert része, egyben a világtengerek legmélyebb ismert pontja.
A merülés során körülbelül 10 927 méteres mélységet ért el. Az expedíció célja az volt, hogy feltérképezzék és tanulmányozzák a Föld óceánjainak legmélyebb területeit.
Arra azonban valószínűleg kevesen számítottak, hogy ilyen elképesztő mélységben a modern ember mindennapjainak nyomaival is találkoznak.
Vescovo ugyanis olyan hulladékot figyelt meg, amely műanyagnak tűnt. A merülésről szóló korabeli beszámolók műanyag zacskót és édességcsomagolást is említettek, bár Vescovo később pontosította, hogy nem tudta minden tárgyról egyértelműen megállapítani, pontosan mi volt.
A lényegen azonban ez nem változtatott: az emberi eredetű szennyezés a bolygó egyik legnehezebben megközelíthető pontjára is eljutott.
Olyan mélységről beszélünk, amit szinte lehetetlen elképzelni
A Mariana-árok a Csendes-óceán nyugati részén található. Legmélyebb ismert területe a Challenger-mélység.
A pontos mélység a mérési módszertől és az alkalmazott műszerektől függően némileg eltérhet, de a modern mérések szerint 10,9 kilométernél is mélyebbre nyúlik.
Hogy érzékeltessük a méreteket: ha a 8849 méter magas Mount Everestet a Challenger-mélység aljára helyeznénk, a hegy csúcsa még mindig több mint két kilométerrel a tenger felszíne alatt lenne.
Az ember számára ez gyakorlatilag megközelíthetetlen környezet.
A nyomás önmagában halálos lenne
Nemcsak a távolság jelenti a problémát. Ilyen mélységben elképesztően nagy víznyomás uralkodik.
A Challenger-mélység alján a nyomás több mint ezerszerese lehet a tengerszinten tapasztalható légköri nyomásnak.
Az emberi szervezet ilyen körülmények között védelem nélkül nem lenne képes életben maradni. Éppen ezért a merülésekhez olyan speciálisan megépített mélytengeri járművekre van szükség, amelyek szerkezete képes ellenállni az óriási külső nyomásnak.
Már maga az is technológiai bravúr, hogy egy ember biztonságosan eljusson oda, majd visszatérjen a felszínre.
Kevesen jutottak el a Föld legmélyebb pontjára
A Challenger-mélység meghódításának története több mint hat évtizedre nyúlik vissza.
1960-ban Jacques Piccard és Don Walsh a Trieste nevű batiszkáffal jutottak le a mélybe. Több mint fél évszázaddal később, 2012-ben James Cameron filmrendező egyedül hajtotta végre a merülést.
2019-ben Victor Vescovo következett, aki a Five Deeps Expedition keretében az öt óceán legmélyebb pontjainak elérését tűzte ki célul.
Ezek a merülések nem egyszerű rekordkísérletek voltak. A kutatók térképezték a tengerfeneket, mintákat gyűjtöttek, valamint a szélsőséges környezetben élő organizmusokat is vizsgálták.
Négy órát töltött odalent, aztán elővette a szendvicsét
Vescovo nem csupán elérte a feneket, majd azonnal elindult felfelé.
Egyik merülése során nagyjából négy órát töltött a mélyben, miközben bejárta a terület egy részét és megfigyelte környezetét.
Sziklákat, különleges élőlényeket és különböző tárgyakat figyelt meg.
A rendkívüli expedíciónak volt egy egészen hétköznapi pillanata is. Miután befejezte a munka egy részét, Vescovo leállította a hajtóműveket, hátradőlt, és megevett egy tonhalas szendvicset, miközben tengeralattjárója a Föld legmélyebb ismert óceáni területének közelében tartózkodott.
A cikk folytatódik, a reklám alatt lapozhatsz!
Aztán emberi hulladékot pillantott meg
A merülés egyik legkellemetlenebb felfedezése azonban nem egy ismeretlen mélytengeri élőlény volt.
Vescovo egy emberi eredetűnek tűnő hulladékdarabot látott a tengerfenéken.
A felfedezés azért volt különösen megdöbbentő, mert olyan területről beszélünk, ahová ember csak rendkívül fejlett és drága technológia segítségével képes eljutni.
Egy hétköznapi műanyag hulladéknak azonban valamilyen módon sikerült.
Ráadásul már Vescovo merülése előtt is volt bizonyíték arra, hogy műanyag került a Mariana-árok rendkívüli mélységeibe.
Már korábban is találtak műanyagot közel 11 kilométer mélyen
Egy 2018-ban publikált kutatás több évtized mélytengeri megfigyeléseit elemezte. Az adatbázis mintegy 5010 merülés során készült felvételeket tartalmazott.
A kutatók összesen több mint 3400 emberi eredetű hulladékdarabot azonosítottak.
A kategorizált hulladék jelentős részét műanyag tette ki, ráadásul a műanyag tárgyak között nagyon magas volt az egyszer használatos termékek aránya.
Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés egy 10 898 méteres mélységben azonosított műanyag zacskó volt a Mariana-árokban.
Vagyis a Vescovo által látott hulladék nem elszigetelt jelenségre utalt.
Még az élőlényekben is találtak műanyagot
A probléma ráadásul nem ér véget a tengerfenéken heverő, szabad szemmel látható tárgyaknál.
Mélytengeri kutatások során olyan apró rákféléket is vizsgáltak, amelyek a világ legmélyebb óceáni árkaiban élnek. Egyes mintákban mesterséges eredetű szálakat és műanyaghoz köthető részecskéket mutattak ki.
Ez azért különösen aggasztó, mert azt jelzi, hogy a szennyezés nem feltétlenül csak felhalmozódik a mélytengeri környezetben, hanem az ottani élővilágba is bekerülhet.
A kutatók ezért azt is vizsgálják, hogyan terjed a mikroplasztik a mélyben, és milyen hatással lehet azokra az élőlényekre, amelyek a Föld egyik legszélsőségesebb környezetében élnek.
De hogyan kerülhet egy műanyag zacskó 11 kilométer mélyre?
Ez az egész történet egyik legérdekesebb kérdése.
Bizonyos műanyagok kezdetben képesek a víz felszínén lebegni. Idővel azonban élőlények, üledékek és különböző részecskék tapadhatnak rájuk. Ettől a tárgy sűrűsége megváltozhat, és végül süllyedni kezdhet.
Az óceáni áramlatok eközben hatalmas távolságokra szállíthatják a hulladékot.
A mélytengeri árkok pedig bizonyos szempontból óriási természetes gyűjtőterületekként működhetnek: az óceánban mozgó anyag egy része idővel ezeknek a rendkívül mély területeknek az irányába kerülhet.
Így fordulhat elő, hogy egy valaha teljesen hétköznapi műanyag tárgy végül olyan helyen köt ki, ahová az emberek túlnyomó többsége soha nem juthat el.
Az ember alig képes lejutni oda, a szemetünknek mégis sikerült
Victor Vescovo merülése egyszerre mutatta meg, milyen keveset tudunk még bolygónk mélytengeri területeiről, és azt is, milyen messzire képes eljutni az emberi tevékenység hatása.
A Challenger-mélység sötét, hideg, hatalmas nyomás alatt álló világa első pillantásra teljesen elszigeteltnek tűnhet a felszíni civilizációtól.
A műanyag jelenléte azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Az ember számára komoly technológiai kihívás eljutni közel 11 kilométerrel az óceán felszíne alá. A hulladékunknak viszont sajnos erre sincs szüksége.
Az alábbi felvételen a Mariana-árok elképesztő mélysége és a különleges expedíció részletei is közelebbről láthatók.
via raport.ba
0 commentaires:
Enregistrer un commentaire